Miközben ezeket a sorokat írom, szívem darabokban, szomorúan gubbasztok az ágyon és a könnyeimmel küszködöm. A művész úr úgy döntött,hogy a továbbiakban nem szeretne velem romantikus szálakat kialakítani.
Egy frászt vagyok szomorú!
Amikor mondta,hogy ő ezt így nem bírja (a szikra ott lobbant ki,hogy csak miatta nem vagyok hajlandó Pestre költözni),hosszas sírás és gubózás után megvilágosodtam (ehhez nyilván kellett a dokim és jó barátnőm is). Kiderült,hogy a művész úr közben összejött az exével(akivel miattam mentek szét állítása szerint). Ez még a könnyen elfogadható rossz lett volna bár már ekkor kezdtem belőle kiábrándulni(csak jelzem közölte,hogy ő nem kér bocsánatot mert a hátam mögött tette ezt).
A másik dolog, drága barátnőm sajnálatos módon elvesztette a magzatát( külön cikk lesz erről mert hihetetlen erő van benne egy ilyen történés után is). és a művész úr minden együtt érzés nélkül közölte vele,hogy mit kell ezen hisztériázni,megiszik egy felest és minden a régi. A probléma ott kezdődik,hogy egy ilyen traumát úgy tudnék leírni, mintha a kedves úriember(vissza tekintve örülhet,hogy ilyen jelzőt kapott mert nem az) eltávolítanák az egyik golyóját. Fájdalmas, nem könnyű túllépni rajta. De szerinte ez semmi. És ami a legdurvább, engem és barátnőmet(mert mi vagyunk valakik és nem lehet irányítani nem is tart nőnek!) illetve ha az ő édes ,,báb” kedvesével lenne ilyen, vele is pont ilyen lenne.
Kérdezem én, minden nőtől és férfitól aki normális és nem ekkora hím soviniszta,hogy bánkódjak azért mert neki nem megy?
Elmélkedtünk a csajokkal,hogy mit ronthattam el( persze én nyilván nem ő).
És meglett a válasz.
A saját egyéniségem, akaratom,véleményem kiverte nála a biztosítékot. Úgy gondolta,hogy egy nő ne legyen már egyedi, meg mi az,hogy van saját akarata.
Lányok egy jó tanács: Ha irányítani akarnak, de eléggé erősen inkább hagyjátok ott a francba. Ti anélkül is igazi nők vagytok,hogy egy olyan pasi lenne mellettetek aki a saját akaratát erőlteti rátok. Önállóan és függetlenül is csodásak,erősek és különlegesek vagytok.
Szóval újra magányosan élem a napjaim, mármint ami a szerelmi életem jelenti.
És,hogy rossz kedvem lenne?
Egyáltalán nem, tény,hogy újabb múzsát veszítettem, de annyi baj legyen, egyedül is menni fog mert nő vagyok aki bármire képes ha akarja.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: