A szerelem gyásza

A Ragaszkodás című bejegyzésem kapcsán jutott eszembe,hogy amikor egy kapcsolatnak vége vagy akár egy plátói szerelemnek akkor az tulajdonképpen olyan,mintha meghalna valami. A szerelem is megszületik, kezdetben kicsi és törékeny majd felnő, megerősödik. A Idő előrehaladtával egyre öregebb és jobb lesz. Majd meghal,jobb esetben az emberek életének végeztével, rosszabb esetben mert az illető felekben már nem él tovább.

1.Amikor megtörténik a baj

Úgy vettem észre,hogy ennek mindig van valami előszele. Vagy túlzottan békés minden vagy a másik véglet,hogy puskaporos hangulat van a felek között. Az első pont a tagadás. Próbáljuk elfogadni a fejünk valami eldugott részén,hogy vége, míg minden másunk küzd a tény ellen.

Két féle típust ismerek:

-Aki kiakad, üvöltözik,sír,tombol

-A békés magába forduló, csak néz maga elé és életjeleket alig ad.

2.Szorosan követi az első lépést az alkudozás

Próbálunk valamiféle kompromisszumot kötni, hátha így vissza fordíthatjuk az egészet. Ezzel az a probléma,hogy kevés esetben történik tényleges változás hiszen eddig sem tett azért semmit,hogy minden jó legyen.

3.Ha ez nem jön be akkora düh a következő

Ordibálás,tárgyak dobálása,hazugságok a másik fejéhez vágva. Nagyjából megszokott séma. Ilyenkor valahogy kimarad a másik oldal amikor a kidobott fél magára dühös, utálja magát, hibásnak érzi. Pedig egy kapcsolat elrontásához is ketten kellenek. Ez a fajta önmarcangolás nem egy esetben öngyilkossággal végződik.

4.Ezek után jön a gyász

Fotók,tárgyak tömkelege kerül ilyenkor elő. Ebben az időszakban csak a jó dolgokra gondolunk. Elfeledjük a rosszat,leplezve,hogy a felszín alatt már egy ideje nem volt minden felhőtlen. Az önmarcangolás után ez a másik legrosszabb korszaka a szakításnak. Sokan itt megrekednek, nem képesek kimászni belőle. Végig elemeznek minden egyes momentumot, az összes mondatot megvizsgálnak, így próbálva megnyugtatni magukat,hogy alig volt probléma az csak mostanában bukkant fel.

Legvégül az elfogadás jön.

Lezárjuk azt a korszakot,megbékélünk a helyzettel,rendezzük a dolgokat és tovább lépünk.

Úgy vélem,hogy minden ilyen helyzetben a barátok az egyik olyan legnagyobb támaszok. A sértett féllel beszélgetni kell, vele lenni és nem hagyni,hogy megrekedjen.

Hiszen bármennyire is fáj a felhők mögött mindig süt a Nap!

(http://quilldriverbooks.com/wp-content/uploads/Grief-Sucks-Cover1.jpg)