A Barátnőm balesetet szenvedett és egy év kitörlődött a memóriájából. Nem emlékszik emberekre se tárgyakra. Mint akinek kimosták az agyát. De fura mód egy-két pozitív emlék visszajött nála. Ha végig gondoljuk az életünket és megkérdeznének minket,hogy mondjunk 5 dolgot amire emlékszünk akkor milyen hangulatúak lennének? Gyorsan megcsináltam ezt a saját fejemmel is és rájöttem,hogy a rossz dolgokra sokkal erősebben és mélyebben emlékszünk. Lehet azért mert úgy tűnik számunkra,hogy olyan kevés jó és klassz történés van az életünkben,hogy kár elraktározni a tudatunkban? Vagy mert a negatív dolgok mindig egy erősebb impulzust hagynak maguk után?
Persze nem minden ember ilyen,vannak akiknek az egész élet olyan,mintha egy szivárványos napszemüveg mögül néznék és még akkor is találnak valami jót amikor bárki másnak lehetetlen lenne.
Vajon miért van az,hogy ennyire különbözőek a szemeink?
Élő példa vagyok a negativitásra. Számomra minden rosszra fordul és minden apró dologban keresem a hibát. Több dolgot nem kezdek el vagy csak félig csinálom meg mert félek a kudarctól és a rossz élménytől. De van amikor a kevésbé pozitív eseményekből később jó származik.
Egy példa. Voltam a fentebb említett Barátnővel koncerten és morcos voltam mert nem nézett rám az énekes pedig nekem nagyon szimpi volt. Szóval nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Ellenben a zenekar egyik tagja meg felfigyelt rám és nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Amikor tudunk beszélgetünk és jól elvagyunk.(nem nem csalom meg a Művész urat nyugalom)
A lényeg,hogy bármennyire is attól félünk,hogy valami rosszul sül el,lehet,hogy úgy is fog de utána valamilyen csoda folytán lesz belőle valami klassz. Még ha csak egy hangyányi is.
Visszatérve a részleges amnéziára talán mindenkire ráférne néha,hogy egy kicsit töröljön az agyából. Ha állandóan a negatív dolgokat látjuk az élet apró örömei semmit nem jelentenek.(igen tapasztalat és van akinek ez nagyon rosszul esik) de ha néha kinézünk az eső mögül talán vár valami jó ott.
És nem,nem beszélek könnyen nehogy ezt higgyétek. Nálam borúsabban látó ember nem nagyon létezik de senki nem mondta,hogy rohanni kell a saját fejlődésünkkel. Csak szépen lassan. Én ma pl. örülök annak,hogy Péter a The Biebersből köszönt nekem élő adásban(a folytatást inkább ide nem írom le,hogy mit mondott még az a jó ember) és lehet,hogy lesznek még jó dolgok a napban hiszen csak a fele telt el.
Szóval néha próbáljatok meg a jó dolgokra figyelni és kicsit magatok mögött hagyni a rosszat és azt amitől nem mosolyogtok mert ahogy mondani szokták a nő legszebb ékszere a mosolya.
Kivéve ha nincs fogad mert akkor ijesztő 😀
(http://weeva.com/blog/wp-content/uploads/2015/03/Fotolia_25135913_Subscription_Monthly_M.jpg)
E-mail:ancsy925@gmail.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: