Összedőlt az e-mail rendszer. 1000 után feladta a szolgálatot. Ami a ti hibátok és olyan jó lenne rátok fogni minden bűnömet. De nem.
Igen eltűntem, kemény 4 napra, és nálatok megindult az aggodalom lavina. El sem tudom mondani, hogy milyen hihetetlen érzés, hogy ismeretlenül is de úgy szerettek, mint még néhány családtagom se. De szögezzük le, hogy nem költöztem sehova még(a terv Pest, a munkálatok lassan befejeződnek) főleg nem Berlinbe. Volt aki azt hitte, hogy a házasságomat szervezem(nyugalom, még nem tartok ott, de nyilván a készületekről ti is kaptok mesélnivalót) illetve olyan is aki szerint levert a nátha. Hát próbálkozott ezt nem is lehet tagadni de megállapodást kötöttünk. Én nem próbálom eltávolítani cserébe ő nem durvul el és csak a taknyot hagyja itt.
De akkor mégis mi történhetett velem?
Vagy én drámázom túl a problémákat vagy tényleg ilyen gonosz a sors és direkt rúg mindig belém. Na mindegy úgy esett, hogy totál magamba fordultam és nem vett rá semmi, hogy írjak, sőt arra se, hogy egyáltalán felnézzek a blogra. És, hogy miért írom le ezeket? Mert a kedvenceinket hajlamosak vagyunk tökéletesnek látni akivel semmi rossz nem történhet. Pedig inkább ezerszer törjön el valamim, mintsem ezt az egész lelkimizériát el kelljen viselnem.
(articlestatic.donna.hu/006956/9684907692.jpg)
Még mindig nem tartok ott, hogy úgy érezném vannak jó napjaim, elképzelhető, hogy sokáig még nem is fogom ezt érezni, de az már pozitív, hogy tisztában vagyok azzal, hogy vannak klassz pillanatok. Akinek volt már ilyen időszaka az pontosan tudja, hogy milyen nehéz talpra állni és menni tovább, főleg ha az ember eleve azt érzi, hogy egy nulla és jobb lenne ha fel se kelne. Én nem ettem, gondoltam hátha ez beválik. Hát nem. És az a legdurvább, hogy lehet, hogy mindenki azt érzi, hogy amikor nagyon rosszul van és nem lát kiutat teljesen egyedül van és hiába beszélnek vele akkor se javul semmi. Aztán egyszer csak látod, hogy ha nem is sokan(nálam extra eset volt az 1000 feletti üzenet és aggódás) de akkor is jönnek és féltenek(én kollektív éhezést idéztem elő).És annyira magyaráznak meg próbálnak veled lenni, hogy egy idő után valahogy felráznak. Lövésem sincs mi lehet a oka, főleg, hogy én vagyok az érzéketlenség és ridegség királynője. De ha ennyi ember aggódik és parázik, hogy úristen mi lesz akkor megtisztelem őket annyival, hogy egy picit összekaparom magam(még akkor is ha csak ez fél napig tart) mert bárki bármit mondjon attól fogva, hogy két szónál többet beszéltél valakivel részben felelős leszel érte. Nálam meg beszéd nélkül is ez a helyzet hiszen a blog miatt nagyon sokan felnéztek rám és ,,segítséget vártok tőlem”.
És mondhatok nektek ezerféle baromságot, hogy fel a fejjel, küzdj meg mit tudom én, amit ilyenkor illene. De nálam se hat, hogy várjam el, hogy másnál működjön.
A Művész úr hívta fel a figyelmem arra, hogy ő megtanult tőlem egy dolgot ami lehet, hogy nektek eszetekbe se jutott.(vagy igen és csak magamnak magyarázok) azt mondta, hogy bőven kellett idő, mire rájött, hogy az, hogy ridegen állok dolgokhoz egyáltalán nem baj(legalábbis nem akkora, mint azt először gondolta) mert szerinte vannak helyzetek, dolgok, emberek amiknél ridegen kell hozzáállnod. Nem csak magad miatt de a környezeted miatt is. Ha minden alkalommal elbőgnéd magad amikor a főnök basztat csak gyengének látna és még jobban megaláznád magad. Tény, hogy ha nekem beszólnak én visszaszólok sőt ha nagyon kiakasztott még meg is bosszulom, de ha sértegetnek mostanában nem állok le üvöltözni, csak szépen ridegen megvédem magam. Azt nem tudom, hogy beválik-e de én jobban érzem magam, hogy egy másik ember felé nem közvetítem ki a bajom. Ennek hátulütője, hogy van amikor mindenki mással is ilyen vagyok és nehéz visszarázódni.
De, hogy mi is a lényeg? Vannak helyzetek amikor igenis komolyan kell figyelni és összpontosítani, de érdemes megtalálni az összhangot. Figyeljétek meg, ha egy-egy idegesítő embernél kikapcsol az agyatok máris jobb napotok lesz, sőt akkor is ha nem akadtok fenn valami teljesen felesleges dolgon(igen tanuljatok a hibáimból, én azon is felháborodok, ha belerúgok az ágy szélébe)
Szóval megvagyok(úgy ahogy) és igyekszem lassan visszatérni, de ehhez a türelmetek kell, mert nektek lehet, hogy terápiás amit írok de nekem nem ír senki ilyen szívhez szólóan 😀
(https://anniekulonoselete.cafeblog.hu/files/2017/02/23a0ae0f79a09913834cb3913a08635b.jpg)
E-mail:ancsy925@gmail.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: