Amikor az írás is sokkal sötétebb lett

Az elmúlt napok történései mellett én sem mehetek el szó nélkül mivel még ha kicsi is vagyok az írók világában engem is érdekel mizujs. 

De szokás szerint tisztázzunk pár dolgot. 

Az újságírás a hírek, leíró és szemléltető anyagok és vélemények közlésének mestersége a nyilvánosság felé az erre rendelkezésre álló médiumok, különösen az újságok, a televízió-adások, rádióadások és az internet útján. Az újságírás az egyik alapvető, emberi jog, a szólásszabadság gyakorlásának a legfontosabb eszköze.  Az újságíró nem teszi le délután négykor a tollat; aki ezt az utat választja, az reggel, délben, este (sőt még álmában is): újságíró. A nyilvánosság iránti elkötelezettség és felelősség vezeti. Olyan hivatás ez, mely mindig kreativitásra ösztönöz, az új felé visz és nyitottá tesz a  világra és a többi emberre. Rendkívül változatos, új ismereteket, ismeretségeket hoz és  kiteljesít.   

Ééés igen. Ennyi van kb az egész szakmáról. Vagy inkább hívjam hivatásnak? Számomra az igazán jó újságíró őszinte, törekedik arra, hogy tiszta képet adjon egy adott témáról vagy emberről. Ezzel szemben ma már átmentek hírhajhászatba, kimondott tartalmat csak ritkán kapunk. Ha mégis belefutunk egy-egy sikeres cikkbe nagy részük elfogult az egyik oldal felé. Nincs középút. Olyan, mintha itt minden fekete és/vagy fehér lenne. De miért van ez? Olyan nagy befolyása van a kormánynak és a főnökségnek ebbe az egészbe, hogy saját magukat adják fel az írók csak mert ez az elvárt? Vagy arról van szó, hogy minél jobban elkell adni az adott témát? Egy clickbait cikk már felrúgja az alapvető emberi viselkedési normát az őszinteséget és az alaposságot? Hány olyan hír jelenik meg (fals tartalommal) amelyről az adott illető sem tudott? Vagy mennyi fröcsögő, kormánypárti vagy kormányellenes hír kap szárnyra, amely csak hergeli az olvasó közönséget? Mégis miért? És miért van az, hogy elmegyünk ilyen dolgok mellett? Hiába van egy-két ember, aki közli, hogy ez így nem helyes és pereskednek egy sort, majd minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Valahogy a világ megragadt az utálkozás és a mérhetetlen düh azon szintjén, ahol, ha valaki újságíró akkor üljön le és nyaljon be csontig. Komolyan erről kell szólnia?  

És mint már rájöhettetek az Indexes botrány hozta ki belőlem ezt a véleményt. 

(5percangol.hu/kozepfok_szobeli/talking-about-newspapers)

Aki nem tudná annak összefoglalom: 

Az Index egy magyar internetes hírportál, mely hosszú időn át az egyik leglátogatottabb volt  a magyar hírportálok közül. 

2020. július 22-én az Index.hu Zrt. igazgatóságának elnöke kezdeményezte Dull Szabolcs főszerkesztő elbocsátását. A szerkesztőség tagjai ezzel nem értettek egyet, és július 24-én nagy részük, több mint 80 munkatárs felmondott. Dull Szabolcs posztjában közölte: „A mi történetünk itt ezzel véget ért…”, és reményét fejezte ki, hogy az egységes fellépésüknek helye lesz a magyar médiában.

,, Pénteken kezdeményezte munkaviszonya megszüntetését az Index szerkesztőségének három vezetője, Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő, illetve Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyettesek. Távozásukkal egyidejűleg a szerkesztőség több mint nyolcvan munkatársa szintén kezdeményezte a felmondását. Azok, akik a mai napon nem adták be a felmondásukat, (egyelőre) nem azért nem szerepelnek a listán, mert elfogadhatónak tartanák a kialakult helyzetet, illetve sokan akár egyszerűen szabadságon vannak. 

Döntésüket azután hozták meg, hogy Bodolai László, az Index Zrt. igazgatóságának elnöke elbocsátotta Dull Szabolcs főszerkesztőt, majd nemet mondott a szerkesztőségnek arra a kérésére, hogy a szakmai függetlenség és az Index jövőjének megőrzése érdekében helyezze őt vissza a pozíciójába. A lap szerkesztősége szerdán egyhangú nyilatkozatban állt ki a menesztett főszerkesztő mellett, elfogadhatatlannak nevezve Bodolai döntését. 

Évek óta hangoztatjuk, hogy két dolgot tartunk az Index független működése feltételének: se az Indexen megjelenő tartalomba, se a szerkesztőség összetételébe, szerkezetébe ne történjen külső beavatkozás. Dull Szabolcs kirúgásával ez utóbbi feltétel sérült. A menesztése egyértelmű beavatkozás a szerkesztőség összetételébe, arra nem tudunk másként tekinteni, mint nyílt nyomásgyakorlási kísérletre. Ilyen körülmények között, Bodolai döntése után a vezető szerkesztő és a két főszerkesztő-helyettes nem látta tovább biztosítottnak a független működés alapvető feltételeit, ezért kezdeményezte a távozását.” 

Ezzel egy korszak lezárult. Ritkán olvastam az Indexet de ha mégis odatévedtem olyan témákat olvastam melyek megírásánál éreztem, hogy nem egy összecsapott, silány munkát kaptam. Volt valami magaslati levegős érzésem, mint a HVG-nél.  

(japanvisitor.com/japanese-culture/cult-japan-newspapers)

És felmerül az újabb probléma. Az újságírás maga egy szabadelvű dolog. Szólásszabadságban kéne lenni ahhoz, hogy én leírhassam a véleményem, de mégis, hogy tegyem amikor egy olyan helyzetben vagyunk, ahol minden szóért, amely elhagyja a billentyűzetem, elővehetnek? Vagy ahol egy olyan írás amely arról szól, hogy hogyan fogyj le vagy ilyesmi, nagyobb olvasottságot kap, mint az én előzőm melyben azt ecseteltem, hogy egy film mennyire lehet negatív és káros a nőkre nézve akik eközben nyál csorgatva gondolnak vissza a hajós jelenetre? 

Tényleg ennyire üresfejűek vagyunk? Vagy nem akarunk olyat olvasni, amivel nem értünk egyet? Vagy mi lehet az oka annak, hogy más platformok nem állnak ki az Index mellett? Az Origo nem számít, róluk mindenki tudja, hogy szemét úgy ahogy van. Még egy női magazint sem láttam azzal kapcsolatban megnyilvánulni, hogy női munkatársak álltak fel és jelentették ki bátran, hogy ők ezt így nem csinálják tovább. Nem. ők csak ülnek a buborékban, minden komolyabb témát mellőzve és arról írnak, hogy kinek született meg a gyermeke. Ellenben amikor azt a fekete férfit megölték, még tuti ők is megerőltették magukat és legalább egy fülszöveget összekapartak neki. De javítsatok ki, ha tévedek. Ilyen helyzetben amikor már a hatalom olyan mélyre süllyed, hogy a szabad sajtót fenyegeti nem szabad a fenekünkön ülni. 

Annie voltam.  Hiszek a szabad sajtóban és abban, hogy egyszer majd olyan világ lesz, ahol kimondhatom/kimondhatjuk a véleményünket anélkül, hogy amiatt atrocitás érne. 

(youtube.com/watch?v=HmhWNLw6-Zw)

instagram.com/annieblogger01/

E-mail:annieblogger@citromail.hu

  Másik e-mail:annieblogger01@gmail.com

Facebook:www.facebook.com/Anniekulonoselete